Milyenek voltak a májusi 6perces Randik?
Egy kis kulisszatitok a résztvevői értékelésekből
Hogyan élik meg a résztvevők a rapid randit? Mit gondolnak utána, és mi marad meg bennük leginkább? Május végén ismét három korosztályban rendeztük meg a 6perces Randit, és – ahogy mindig – most is megkértük a résztvevőket, hogy osszák meg velünk élményeiket. A kérdőíveket anonim módon tölthették ki, így őszinte és színes visszajelzéseket kaptunk. Ezekből válogattunk most néhány érdekesebb adatot, különbséget és idézetet.
🔍 Egy kis statisztika
A kérdőíveket közel 100 fő töltötte ki.
A válaszadók 81%-a azt mondta, hogy szívesen vagy talán szívesen jönne még egyszer.
Természetesen nem mindenki szeretne újra jönni – ez érthető is: van, aki már talált társat, van, akinek ez a forma nem igazán passzolt, vagy épp csak ki akart próbálni valami újat.
A legtöbben nyitottak lennének tematikus randikra, sőt, többen saját ötleteket is megosztottak.
📊 Mely tematikus esteket próbálnák ki szívesen?
A „Kvízrandi” volt toronymagasan a legnépszerűbb ötlet, de sokan írták be a „vakrandit”, a „kultúrakedvelők estjét” és az „aktív életet élők találkozóját” is. Öröm látni, hogy a kreatívabb programokra is van igény.
A nagy érdeklődés miatt 2025-ben érkezik a Kvíz&Ismerkedés est, valamint egy új koncepció is: az Álarcos Randi!
👩💁️👨💁️ Nők és férfiak – máshogy látnak dolgokat?
Igen, és ez természetes is. Az egyik legérdekesebb, jól kirajzolódó különbség az volt, hogy a nők inkább idősebb férfiakat tartanak ideális partnernek, míg a férfiak nagyobb arányban keresnek saját korosztályukból vagy fiatalabbak közül társat. Ez a diplomás csoportban volt leginkább szembetűnő, ahol a nők többsége (25–39 év) 33–42 év közötti férfiakat tartott ideálisnak.
A klasszikus korosztályban szintén visszaköszönt ez a jelenség, bár ott valamivel nagyobb volt az elfogadás a korosztályon belül is.
🎓 Diplomás vagy klasszikus? Változó elvárások
A diplomás eseményeknél gyakoribb volt az igény a közös értékrendre, világlátásra és intellektuális kapcsolódásra. A klasszikus randikon inkább a hangulat, a személyes szimpátia és az élmény került előtérbe.
🔶 Kölcsönös jelölések? Igen, voltak bőven!
Az értékelőlapok alapján a három csoportban összesen több mint 35 kölcsönös jelölés született. Ez azt jelenti, hogy minden eseményen voltak olyan párok, akik egymást is szimpatikusnak találták.
💡 Apró ötletek, nagy különbségek
A visszajelzésekből több konstruktív javaslat is született, amelyeket a következő események szervezésénél is figyelembe veszünk. Ilyen például:
- A beszélgetések közötti rövid szünet igénye, hogy legyen idő kitölteni a lapot és áthangolódni.
- Néhányan szívesen beszélgettek volna többet a kötetlenebb részen is.
📬 Néhány résztvevői idézet:
„Az első embernél sikerült megnyílni – szimpátia egyből. Szuper kezdés volt!”
„Egy srác a beszélgetés közepén felhozta azt a szimbólumot, amit az önfejlesztésben évek óta használok. Nagyon jó érzés volt.”
„Nevetések ismeretlenekkel – ez volt a legjobb!”
„Az első pillantások, illetve akivel olyan könnyedén zajlott a beszélgetés, hogy 66 perc is kevés lett volna.”
🌟 Egy visszajelzés, ami mindent elmond:
„Jó beszélgetések voltak. Változatos emberekkel ismerkedhettem meg. A hely hangulata is jó volt. Emelt a Jugyu hangulatán az elegáns asztal a gyertyával. Remek szervezés. Mindent összevetve kitettetek magatokért. Nagyon köszönjük a szervezést.”
🔹 Mit viszünk magunkkal ebből?
A válaszokból egyértelmű: a randikon történik valami, ami nem írható le statisztikákkal. Egy-egy tekintet, egymásra rezonáló gondolatok, nevetések ismeretlenekkel – ezek azok az élmények, amik miatt érdemes újra és újra belevágni.
A következő eseményeket már ezekkel az észrevételekkel és ötletekkel tervezzük. Köszönjük mindenkinek, aki megosztotta velünk a gondolatait – a jövő randijai még jobbá válhatnak általuk!
Mit ne mondj a 6perces Randin?
Avagy 6 mondat, amit jobb, ha nem húszszor ismételsz el egy este alatt
A 6perces Randi nem interjú, nem tréning, nem stand-up – csak egy nyugodt, mégis izgalmas este, ahol első benyomások születnek. És bár nincs forgatókönyv, vannak dolgok, amiket jobb elkerülni... vagy legalábbis nem húszszor egymás után elsütni.
Íme 6 mondat, amit érdemes elkerülni – plusz néhány javaslat arra, hogyan lehet másképp, jobban kapcsolódni.
❌ 1. „Nem is tudom, mit keresek itt.”
Egy kis zavar vagy bizonytalanság természetes – de ha rögtön az első mondattal letagadjuk, hogy jelen akarunk lenni, az könnyen elbizonytalaníthatja a másikat is.
✅ Inkább próbáld így: „Kíváncsi voltam, milyen egy ilyen este – és örülök, hogy eljöttem.”
❌ 2. „A barátnőm/bátyám küldött, én amúgy soha nem jönnék ilyesmire.”
Ezzel nem csak magadat, de a másikat is kellemetlen helyzetbe hozod – hiszen ő jött.
✅ Próbáld ezt: „Nem voltam biztos benne, hogy ez nekem való, de most már örülök, hogy kipróbáltam.”
❌ 3. „Mesélj magadról.”
Ez a klasszikus HR-vonal randihelyzetben elég fura tud lenni. Túl tág, túl általános, túl üres.
✅ Helyette inkább kérdezz konkrétan: „Mivel foglalkozol, amit tényleg szeretsz?” vagy „Ha most nem itt lennél, mit csinálnál épp?”
❌ 4. „Hányan tetszettek eddig neked?” vagy „Szerinted lesz valakivel találatod?”
Ez a kérdés nemcsak túl direkt, hanem el is rontja a pillanatot.
✅ Fókuszálj inkább a jelen beszélgetésre. Éld meg a saját 6 perced – ne próbáld kinyomozni a másik teljes estjét.
❌ 5. „Én nem hiszek az ilyenben, de…”
Ha valóban nem hiszel benne, miért vagy ott? Ez a mondat csak védekezés.
✅ Jobban hangzik így: „Nem tudtam, mire számítsak – de már most érdekesebb, mint vártam.”
❌ 6. „Mindenki csak a külsőt nézi.”
Ez sokkal inkább panasz, mint beszélgetés. És közben: te is a másik külsejét látod először.
✅ Próbáld ezt: „Tök jó, hogy itt 6 perc van a benyomásra – az pont elég arra, hogy valami megmozduljon.”
A lényeg: kapcsolódni jöttél, nem teljesíteni.
Nincs jó vagy rossz beszélgetés – csak az számít, hogy igazi figyelemmel legyél jelen, és próbáld megérteni, ki ül veled szemben. A 6perces Randi nem az „igaz szerelem” nyomozása 20 körben – hanem egy lehetőség arra, hogy valaki ismeretlen ismerőssé váljon pár perc alatt.
És ha nem is lesz „match”? Egy jó beszélgetés, egy szimpatikus pillantás, vagy csak az érzés: „igen, ezt megérte kipróbálni” – az már önmagában siker.
Zsófi nem akart eljönni
Egy este, tizenhat beszélgetés, és valami, amit nem lehet előre tudni
Zsófi nem keresett nagy szerelmet. Csak egy kis megerősítésre vágyott, hogy van még értelme ismerkedni. Barátnője unszolására ült be a 6perces Randira – és bár nem úgy alakult, mint a filmekben, mégis hazavitt valamit, amit rég nem érzett: önmagát.
A 8-as asztalhoz ült, és várt. Először csak a vizet kortyolgatta. A szíve a torkában dobogott, pedig „tudatos nő vagyok, nem egy tini”, mondogatta magában. A barátnője, Dóri adta be a jelentkezést helyette, aztán három nappal az esemény előtt közölte vele, hogy „ha nem mész el, soha többé nem hallgatom meg a panaszaidat”.
Zsófi nevetett – és eljött. Vagyis inkább: megérkezett valahová, ahol végre nem kellett tökéletesnek lennie.
Az első beszélgetés kicsit feszengős volt. A másodiknál már sikerült nevetni is. A harmadiknál azt mondta magában: „Hoppá, ez most jól esett.”
Volt, aki túl komolyan vette. Volt, aki csak vicceskedett. Egy mérnök, aki kérdezés nélkül elmesélte, hogyan működik a víztisztító rendszere. Egy jogász, aki úgy tűnt, inkább a saját érveibe szerelmes, mint bárki másba. És volt az a srác, aki csak annyit kérdezett: „Te mit vinnél magaddal egy szigetre – a telefonod vagy a kedvenc könyved?” Zsófi nevetett, és azt felelte: „A békém.”
A kérdés ott maradt benne, mint valami jóízű mondat egy könyv végén.
Ahogy telt az este, valami különös dolog történt vele. Már nem azt figyelte, tetszik-e valaki, hanem azt, hogy ő mit érez. Felszabadultságot? Mosolyt? Kíváncsiságot?
A 16. beszélgetés végén elmosolyodott. Nem azért, mert „megtalálta az igazit” – hanem mert végre nem érezte magát kevésnek.
Hazafelé sétálva megnézte magát a villamos ablakában. A sminkje kicsit elkenődött, a haja kissé kócos volt – de a tekintete tiszta volt és nyugodt.
„Talán nem is az számít, hogy kibe szeretek bele. Hanem hogy újra el merjek indulni.”
Zsófi másnap reggel egy hosszú üzenetet írt Dórinak. Végül csak ennyit küldött el:
„Köszönöm. Visszataláltam magamhoz.”
